Én NEM

Én többé nem akarok látni és nem akarok tudni. Nem akarom, hogy a szelíd Nap érzékien cirógassa végig bőrömet. Hogya Hold permete lázadóként magával rántson az éjszakába, s ott bojongjak. Nem akarok nevetni és nem akarok bízni. Nem akarok szeretni és nem akarok szeretve lenni. Nem akarok reménykedni és nem akarok várni. Nem akarok vigyázni, és nem akarok szeretetre méltó lenni.

Ismét nem akarok…

Mert mit ér mindez, ha egy nap elhagy minket az akit szeretsz? Mit ér mindez, ha fájó szívvel állsz miképp az éle melletted tovább megy? S ha csak indok nélkül elhagy a szeretet s mikor indokot kész azt mondják ne tedd csak tűrd a sorsod.  Mert te csak erre vagy méltó… tűrni szó és bizonyítás nélkül. De, hogy lehene ezt annyi megtörtént és elmúlandó esemény után?

Az Isten csak azért rejtette el bennünk mélyre a szívet, hogy senki ne lássa mikor darabjaira tör. S a szemünk mégis elöl van s milliók kérdezik mikor a könnyek durván potyognak : ‘Mi történt?’ .

Nem akarok könnyes szemmel és tört szívvel sírni. Nem akarok boldogan nevetve szeretni mert elmúlik minden s ismét INDOK NÉLKÜL kell tovább állnom. Én nem akarom. Egy indokra mindenki méltó. S barát az aki ezt nem adja meg, ha tudja?

Nem akarok barátokat csupán egy sötét világ közepén hangosan ordítani EGYEDÜL. Mert mindenki hazudik, és mindenki rosssz. Mert a szeretettet már rég nem ismeri ez a világ.

ÉN NEM AKAROK ÍGY ÉLNI

Nem akarok mindig tört szívvel következő után ácsíngózva de előző miatt sírva reményekre várni!

ÉN TÖBBÉ SEMMIT NEM AKAROK!                     csak csendben…. halkan sírni

~ Szerző: norapoeta on május 13, 2009.